Magadba
hordod ember bús világod,
boldog,
kinek szűk keterec az egész –
falára
aggat hímet és virágot; -
tengerre
szállni sohasem merész.
De
jaj, ki egyszer végtelenbe látott
s
szabad hajóján tengerekre szállt,
az
ón-szín semmin túl hordták az álmok
s
határtalanná tolták a határt.
A
ketrecekben élnek és emésztnek
s
oltárain a jámbor, józan észnek
tömjént
égetnek botor boldogok.
Szabad
hajómon én, ki kincsrakottan
a
végtelennel egyre csak vívódtam,
ketrecek
közt ülök, szegény kárhozott.
Forrás:
Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János - A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc
Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült
az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves
növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula,
Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet
papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó
Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése