Rovogatom itt a gyertyafénynél
Egymásután a rímeket,
Amíg anyám kis asztalánál
Sok ócska lom közt szedeget.
Előkerül sok régi lim-lom,
Divatjamult fakó ruha,
S im - egy fehér fátyolba kötve
Menyasszonyi koszorúja.
Száradt a mirtusz, - nézi... nézi...
Forgatja lassan s annyiszor...
Könyes szemekkel súgja halkan:
Valamikor... Valamikor...
Tollam megáll. S lelkembe rezdül
E szó, - s egy fájó gondolat...
S csak nézem ezt a sok bohó dalt,
Amit a sok-sok verssor ad.
Ma lázas, élő szenvedélyek,
Ma még ujjongó énekek
Holnap, ki tudja már csak emlék...
- Könnyem kicsordul - s rá pereg. -
Virág ma még - s holnap csak emlék,
Emlék, ami ma érzelem...
Eljő a nap. Mi most anyámmal
Történik, éppígy majd velem.
Kezembe téved ez a sok dal
S olvasva majd soraiból,
Könyezve súgom, mint anyám most:
Valamikor... Valamikor...
(Forrás: vmek.oszk - A HOLNAP – Sajtó alá rendezte: Antal Sándor – Nagyvárad, a Holnap Irodalmi Társaság kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése