Képzeljetek egy zöld selyem palástot
Terítve karcsú, tarlott fák alá, -
Ilyen a rét... Arany porát az alkony
Fátyol zsákjából most szitálja rá.
A seprüs fűzek orma mintha égne
Égő biborban lángoló ecset,
A ködbe mintha vélük festenének
Millió szint nagy, láthatlan kezek.
A hunyó nap mint óriási máglya
Lobogva ég a puszta peremén
Mint láva-csík úgy tündököl a Kőrös
Ezüst tükrén a naplementi fény.
Egy ember áll a nyűtt kapára dűlve, -
A ködbe megnő, s mint a bronz ragyog
Mint áldozó pogányok ősi szobra
Levett kalappal áldja a napot.
(Forrás: vmek.oszk - A HOLNAP – Sajtó alá rendezte: Antal Sándor – Nagyvárad, a Holnap Irodalmi Társaság kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése