Titkosan szeretek
Csak egyest kedvelek,
Ki legyen? s hol legyen?
Én jól tudom,
Akárki mit mondjon
Ámbátor megszóljon
Nem félek, - igy élek,
Ezt megtartom.
Sokan beszélnek,
És megitélnek
Engem kevélynek
Elhiszem, vélnek –
De aki hiven él
Nem csapdos mint a szél:
Mint kőszál, bátran áll
Az nyelveknek!
Az tudja, s én tudom
Másnak nem is mondom
Mi közi – bár füzi –
Másnak ehhez?!
Megelégszem véle:
Mert kedves személye,
Elég az, hogy igaz
Ő hivéhez
Ezt dobra ütni
Vagy megtudatni
Mással közleni,
Vagy kibeszélni –
Mert illyes dolgokban
Hamisság gyakran van,
Szolgálnak
És ártnak:
El köll hinni!
Lehetne találni,
Nem egyet számlálni
Hivségben, szivekben
Kik kárt tettek;
Jól meg nem vizsgálták
És meg nem fontolták
Hogy bátran és nyilván
Csak szerettek.
Mert ebben sok árt:
Szem s nyelv tehet kárt,
Igy immár sok járt
Egymástul elvált,
Végtére megbánták
De későre hagyták,
Nem hitték
Szenvedték
Az illyen kárt.
Igaz, most is vannak
Kik engem vizsgálnak:
Akarnák, hogy tudnák
Kit szeretek
Némely már kérdezte -
Azt mondtam: quid ad te?
Pirultak – némultak
Az illyenek
Igy más is járhat,
Ebbül tanúlhat:
Az csak hallgathat
Ki nem szóllalhat;
Nem jó vizsgálódni,
Más titkát nyomozni –
Okos az
Boldog az
Ki – hallgathat!
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 162. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése