A szerencse változásin
tanúlt elme nem indul
Ide s oda rándulásin
Nem sertődik, nem mozdul
Csak ugy nézi csúf játékát
Mint a forgó karikát.
Ma hiteget, hizelkedik
Szárnyán visel, fenn hordoz,
Holnap megint mérgeskedik,
Bosszuságot, gondot hoz.
Rád szegezi kész táborát
s meg felszedi sátorát.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 172. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése