Ne marasszuk, elmehet,
A mint tetszik úgy vehet
A faképtűl végbúcsút;
Előtte az országút!
Már elindúlt jó korán,
Sebespostán szaporán.
A kakas is megörült,
Vígan szólott, hogy felült.
Minden lova rúgjon fel,
a rúd szege hulljon el,
Repedjen a gyeplő szí,
Pincetokja folyjon ki.
A forgószél kergesse,
Záporeső veresse:
Igen finom ember volt,
Jó hogy tőlünk elpatkolt.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 171. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése