Mutatta Vénus két almát
Elkapá tülem az rózsát
Látta szivemnek bánatját
Adá Cupidó jutalmát.
Vigyáznék rád, ha látnálak,
S én magamhoz hozhatnálak,
És én magamnál hagynálak –
Téged is lopogatnálak.
Az hol te jársz: rózsa keljen!
Az hova lépsz: gyöngy teremjen!
Ez világon hirünk legyen,
Szerelmünknek oka legyen.
Az hol te jársz: az nap megáll
Pávamódon nézvén csudál,
Minden ember téged kiván,
Soha téged nem bánt halál!
De tégedet kiválasztlak
Ha lehet magamnak tartlak,
Máshová el nem bocsátlak,
Kiki keressen magának!
Ifjú Páris Helénáé,
Didó asszony Aeneásé
Gismonda is Gisquardusé –
Megengedte, legyen övé.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 163. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése