Házamat nem ékesiti
Arany s márvány nem keriti
Tornáczát oszlop rendbe ;
Falát nem Rapfahel irta,
Nem is Martin simitotta,
Nyugszom még is kedvemre.
Nem korona, nem egy ország
Nem kettő sem egész világ
Adhat annak eleget:
Kit vágyódás elragadott,
A kívánság elbóditott.
Mind nagyobbat emleget.
Oh mely biztosan nyughatom!
Elmémet mint vidámitom
s mért busitnám szivemet?
Jó az Isten, el nem veszthet,
Ő táplálja a verebet,
Ő vezérlő éltemet.
Fúrj át hegyet, tölts völgyeket
Szorits össze mély vizeket,
Tiz országnak hatalmát.
vedd meg: szerezz nagy tér földet
Pazarolj el sok ezreket,
Mutasd magad nagyságát.
Állits össze táborokat
Rabolj, dulj fel országokat,
de végnapodra nézzél:
Mert nagyságod csak mulandó,
Úr mint szegény csak halandó
S erről megemlékezzél.
Hogy más helyre kell költöznünk,
Más kincs az, kit kell keresnünk
És itt minden csak hivság:
Más vezére nincs lelkünknek,
Isten czélja az embernek
Ő az igaz boldogság.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 176. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése