2020. máj. 20.

Báró Orczy Lőrincz (1718-1789): Világi tekintetek megvetéséről (röviditve)


Óh kedves pusztaság!

Csendes magánosság,

Óh mely igen szeretlek!

Király irigyelne;

Nagy úr is kedvelne:

De ők tőled rettegnek.

Ártatlan mulatság,

Egyenlő boldogság,

Benned van, mást mit kérjek?

 

Udvari ministert

Tettetésben mestert,

Akárhogyan nézzek bár

Tagja nincs kötözve,

Még is levan tüzve

Olyan mint bezárt madár

Király szólitását

Várja mosolygását

Hol száll, hol mász, mint bogár.

 

Némely éltét adja,

Jószágát elhagyja,

Csak két rőf pántlikáért:

Nem tetszik szabadság

Inkább fényes rabság

Kit eladott egy kulcsért

Egy varrott csillagért

Arany báránykáért:

Gondolja, hogy jól cserélt.

 

Sok nyomorúságot

Nyughatatlanságot

Elfordithatsz magadtól,

Ha dicsőség szelét,

Nagyoknak kegyelmét

Nem vadászod bolondúl

Magaddal múlatni

Világtól elfutni,

Tanulj, élhetsz boldogúl.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 176. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése