2020. máj. 20.

Óh, átkozott kis Cupidó (virágének)


Óh átkozott kis Cupidó

Piros vérem szomjuhozó,

Szerelmemben lenge, csaló,

Szép ifjaknak te vagy háló.

 

Ne gyötörjed én szivemet

Add meg nékem szeretőmet,

Ne adj nékem innom mérget,

Ujits (d) elébbi kedvemet!

 

Tündéres vagy, mert nem látlak,

Ha látnálak, megfognálak,

Vas béklyóban jártatnálak

Mint te engem kinoználak.

 

Szabadságod ugy nem lenne

Mert hatalmad mind elveszne,

Szép szeretőm is kedvelne –

Ha nyelvem nem hizelkedne.

 

De nem látlak, azért kinzasz,

Szerelemtől már megfosztasz,

Mulatságban veled nem hagysz –

Sőt halálomra mérget adsz.

 

Elbágyadott szintén szivem,

Hogy nincs előttem szerelemem,

Ujontan újul gyötrelmem,

Szememből kicsordul könnyem.

 

Nem láthatom szeretőmet,

Fárasztom érte szivemet:

Járok sok üres rút földet:

Csak láthatnám szerelmemet!

 

De kétséges őtet látnom,

Noha gyakran én óhajtom

Kinaimat ugy számlálom –

Érted szivemet fárasztom.

 

Az ravasszal az szép szüzek,

Az mezőre kisétálnak,

Csak egymásra mosolyognak –

Azonközben csókolodnak.

 

Más rózsát is szakaszthatnék

Hogyha kedvemnek tetszenék,

Kiben vigságot találnék:

De ezzel csak bút szerzenék!

 

Vénus szerelem asszonya

Ifjak szivét busitója

Kine keziben kézijja,

Idegében vetett nyila.

 

Megtöri ő az ártatlant,

Nem szánja valakit kaphat,

Gyönyörködik, hogy vért onthat,

Kedves nála illy áldozat.

 

Minap hogy egyik leánya

Engemet előtanála,

Meglőni engem akara –

Megijedék, mondék arra:

 

Óh Vénusnak szép leánya

Mit haragszol te szolgádra?

Tulajdon saját rabodra –

Ha nem vétett néked soha!

 

Tudatlanságombul néked

Ha vétettem te ellened:

Reám ne onts azért mérget –

Engedelmes légy ezeknek!

 

- Ezeket siralma szókkal

Irtam könyhullatásokkal,

Hogy sokáig én csókommal,

Neml áthattam vigassággal.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 160-161. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése