Miről
szóljak?... Gondról, a gondtalanságnak?
Búról
panaszoljak, gyermek-boldogságnak?
Sebekről,
amikben megtört szívünk vérzik?
Érthetik-é
mindezt azok, ki nem érzik!
Hinnéd-e,
hogy lelkünk, szárnyain találva,
Egéből
leszédül majd a föld porába,
Oda azok
közé, kik az élet útját
Sebző
tövisek közt, meggyötrötten futják.
Hinnéd-e,
hogy remény, ábránd, nemes vágyak,
Hitegető
álmok… csalódássá válnak!
Hinnéd-e,
most, mikor nem ismersz más könnyet,
Mint a
virágszirmon rezgő harmatcsöppet!
Hinnéd-e…
mért mondjam! Tavaszi egednek
Kékjét
mért zavarná viharteli felleg!
Vajha
mindig lenge, ködbefoszló árnyak,
Tűnő
bárányfelhők szomorítanának.
Forrás: Élet és irodalom 1885.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése