Zsoldjába fogadta
Lelkemet a bánat.
Istenem! de régi, -
Istenem! de kínos
Már ez a szolgálat.
Rossz ember a gazdám,
Soh'se hagy magamra
Pedig milyen édes
Lenne megpihenni
Egy-egy pillanatra.
Kikacag, ha néha
Irgalomra várok,
Vállamon ragadva
Hurcol el és járjuk, -
Járjuk a világot.
Te gonosz! Te zsarnok!
Roskadozva kérdem:
Mikor lesz már vége,
Mikor is telik le
Már a szerződésem?
Forrás: A Hét 1891., II. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése