Unt hegyek, kik maradtok
S elémkacagó völgyek.
Jaj, jaj, jaj,
Nincs, akiktól bucsuzzak
S akiket üdvözöljek.
Lelkemen elhagyott táj
S közelgő: feketén ül.
Jaj, jaj, jaj,
Oktalan minden ország,
Ha az ember megvénül.
Rohanó vonatomból
Néha félve kinézek.
Jaj, jaj, jaj,
Öt év alatt vakult meg
Annyi látás, igézet.
Forrás: Nyugat 1909. 4. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése