2014. okt. 22.

Pósa Lajosné: Óh ne sajnáld édes!



Óh ne sajnáld, édes, hogy szivedbe zártad
Szenvedő lelkemet!
Beborúlt egemről leszaggattál akkor
Sok sötét felleget.
Hisz oly régen láttam csillagos égboltot,
Rám mosolygó napot,
Ne idézd hát vissza azt a vak éjszakát,
Azt a sok bánatot!

Óh ne sajnáld, édes, hogy rózsakoszorút
Fontál homlokomra!
Hisz vérző tövisét hosszu éveken át
Úgyis mindig hordta.
Balzsamot lehellő forró csókjaidra
Gyógyúlt csak be sebe –
Ne akard, hogy utad az elsirt könnyekkel
Hullatgassam tele!


Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon – Költemények 10. old. – Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése