Van nekem egy öreg lovam
Meg egy rozzant szekerem,
Jó időbe, rossz időbe
Mindig vígan terelem.
Semmi bajom, semmi gondom,
A lovamnak csak aszondom:
- Gyü, Madár, hej, Madár!
És a többit tudja már.
Napestig a bakon ülök,
Szundikálok, pipázok,
Jó időbe sütkérezek,
Rossz időbe megázok.
Igy megy ez már évek óta,
Nem változik már a nóta,
- Gyü, Madár, hej, Madár!
Nem változom én se már.
Egyre vénebb lesz a szerszám,
Egyre vénebb lesz a ló,
Kocsi-huzni, utca-futni -
Néki az már nem való.
Így azután mindegy nékem:
Van vendégem, nincs vendégem,
- Gyü, Madár, hej, Madár!
Se nagy haszon, se nagy kár!
Válogatós uri népség
A kocsimba be nem ül,
Igaz is, hogy cifra rajta
Nincs se kivül, se belül.
Nem is igen kinálgatom,
Meg se billentem kalapom.
- Gyü, Madár, hej, Madár!
Megélek én igy is már.
Néha mégis beletéved
Egy szerelmes ifju pár,
Készülődök, kászolódok:
Gyü, Madár és hej, Madár!
Mire lassan nekivágok,
Elfelejtik a világot,
- Gyü, Madár, hej, Madár!
Édes a csók, csattan már.
Vén lovam is, ahogy hallja,
A világnak nekivág,
Mint amikor a huszárló
Meghallja a trombitát.
Ahogy büszkén lépegetne,
Visszatér a régi kedve,
- Gyü, Madár, hej, Madár!
De sok csókot hallott már.
Eszébe jut a lovamnak
Az a csók... és az a nyár...
Az a nyár... és az az eskü...
Gyü, Madár és hej, Madár!
Oly tüzes lesz, amilyen volt,
A gazdája is ilyen volt,
- Gyü, Madár, hej, Madár!
Bizony annak vége már.
Jobb lesz nekünk lassan menni,
Vén szekerem, vén lovam,
Jobb lesz nekünk megpihenni,
Öreg idő, este van.
Lassan menni, megpihenni,
Hogy ne bántson senki, semmi,
- Gyü, Madár, hej, Madár!
Miértünk már ugyse kár.
Forrás: A Hét 1899., VI. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése