- Verses vízió -
SZEMÉLYEK:
A telefonos-kisasszony
Az automata
A fiatal halál
TÖRTÉNIK: éjjel
A telefonos-kisasszony (fölriad álmából, fölül ágyában és szemét dörzsölgeti):
Mi lesz belőlem, édes istenem?
Lidércnyomást éreztem keblemen,
Lehetett négy magyar királyi mázsa
S végleg lesújtott borzalmas hatása.
Azt súgja egy bús sejtelem nekem:
Komoly veszélyben forg az életem
S az elmúlás nagy pillanatja jön...
Így mondaná el ezt Jakab Ödön.
A fiatal halál (önmagának zenekísérete mellett megáll az ajtóban):
Órád ütött, a perc elérkezett,
Betelt, galambom, ím, a végzeted!
Hajad bár holló, ajakad eper,
Az elmulás söprűje elseper,
Pusztul ma minden, ami régi, ó,
És mindenütt győz a szecesszió,
Amely körébe mindent belevont:
Müvészetet, szerelmet, telefont.
A szende lelkü Szomaházy Pista,
Mint hős Pekár, ma szintén szimbolista.
És Konti József, a lengyel nemes,
Zenéje misztikusan szellemes.
Ami rejtélyes és titokzatos
Az gyönyörü, az jó, az divatos,
A láthatatlan, érthetetlen
Van mindenütt ma ritka becsben.
És mert ezért rajonganak a lelkek,
A kézimunka alkonya közelget.
A telefonos-kisasszony:
Beszéde oly homályos, hogy nem értem.
Minő célzattal tetszett jönni értem?
A fiatal halál:
Ama célzattal, hogy ma este
Leszállitsalak a Hadesbe,
Amely neked örök nyugalmat ád.
A földön többé nincs szükség reád.
A telefonos-kisasszony:
Bocsánat, nem kívánok feleselni.
De a jövőben vaj' ki fog felelni
A sok "Halló"-ra, amit idefenn
Hallatni fog barát és idegen?
Kinek kell majd majd ezentúl könyörögni,
Hogy tessék szétkapcsolni, összekötni,
Kinek fogják elsírni: "Ó, egek!
Kisasszony, két órája csöngetek,
És választ nem kapok sehol!"
Ha engem az ég vagy pokol
Kapui zárva tartanak?
Ami a bornak a zamat
S ami a védjegy a szifonnak,
Az a kisasszony is a telefonnak.
Ki fog helyettesíteni?
A fiatal halál (int, az automata, bengáli tűztől övezve, megjelenik):
Nézz hát reá! Ez ime, ni!
A telefonos-kisasszony (borzadva):
Mily szerkezet! Ó, jaj nekem,
Ki vagy, rejtélyes idegen?
Az automata:
Acélom peng, vasam ragyog,
Az automata én vagyok.
Dicső s magasztos ez a pálya,
Vagyok a jelenkor királya,
Készen vagyok minden kalandra,
Ha húsz fillért dobsz a lyukamba:
Tojást tojok, aprfümt, bonbont adok,
Avagy gyufát s levelezőlapot,
Mosószappant, fogpasztát, bélyeget,
Sört, bort, filét, olbászt, peronjegyet,
Megmondom súlyodat, zenélek,
S ha pénzt kapok, csak akkor élek.
Mert ingyen semmit sem teszek,
Előbb-utóbb Krőzus leszek.
Minden iparral konkurrálok,
Kötök, fonok, fotografálok,
Szivart, kravátlit liferálok,
S jövőben én telefonálok.
A telefonos-kisasszony:
Ez hát utódom, ki a sírba űz?
A fiatal halál:
Ő az, de mért búsúlnál, szende szűz?
A dolgodat jobban elvégzi ő,
S a telefonnál végre ez a fő.
Ő sosem álmos, mindig tettre kész,
Ez az előnye, ennyi az egész.
A telefonos-kisasszony:
Jó. Mielőtt a testem sírba száll,
Csak azt az egyet mondd meg, ó, halál!
S ellenvetés nélkül követlek nyomba:
Az automata tud lenni goromba?
A fiatal halál (megdöbbenve):
Hogy érted ezt?
A telefonos-kisasszony:
Hogy tud-e feleselni,
Kagylót lecsapni, bosszúsan felelni,
Szándékosan más számot adni,
A tévedéseken mulatni,
És visszaélni szörnyű garral
Az örökös vonalzavarral,
Bárányokat is dühbe hozni,
És összevissza szekírozni?
Ez a mi titkunk, automata úr,
Ki ezt nem érti, soh'se boldogul.
Az automata:
Ez meglehet, hogy általános érdek,
Hanem én ehhez, megvallom, nem értek.
A fiatal halál (dühösen):
Ehhez nem értesz? Vissza, rongy alak!
Bocsánat, hölgy, hogy háborgattalak.
Pihenj tovább nyugodtan, és ne félj,
Nem fenyeget ezentul több veszély,
Az elmúlás nagy perce ne aggasszony,
Maradj ki voltál, telefon-kisasszony.
Az automata - most látom - úgy éljek -
E téren mégsem konkurrálhat véled.
(Eltűnik a zautomagával. A telefonos-kisasszony a falnak fordudl, és boldogan tovább alszik.)
INCUBUS
(Heltai Jenő)
Forrás: A Hét 1898. IX. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése