Volt ez az élet egyszer az enyém,
A fenyvesek mind benne álltak,
Partok suhantak, álomtól zilálták,
S erdőkben furcsán felhördültem én –
Volt ez az élet egyszer az enyém!
Hol partok tűntek, álomtól ziláltak,
Felhő s nád közt a víz mit hova vitt?
Hol is vagyok – s még hallom hangjait
A csónakoknak, mik nevetve szálltak,
Hol partok tűntek, álomtól ziláltak.
Hol is vagyok – s még hallom hangjait
A köves útba süppedt fogatoknak,
Gesztenyefák és lámpások susogtak
Még és szavak – de hol van nyomta itt?
Hol is vagyok – s még hallom hangjait?
Gesztenyefák és lámpások susogtak
Még s egy derű raj pihegett felém.
Egy haj s egy járás bennem fölragyogtak.
Oh, öröklét! – S megőrzöm híven én,
Hogy volt az élet egyszer az enyém!
(Forrás: Fényszóró 1. évf. 8.sz., 1945. szept.12.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése