A falra ólmos árnyékok suhannak
Lágyöblü ódon bútorok alól...
Egy vén fekete hegedü zokog künn
Az alkonyati csendbe valahol...
Nagyon megcsúfolt valakit az élet;
Megtréfált valami asszonyi bűn
S ez a tompa fekete bánat búg
A remegő fáju vén hegedűn.
A falon ólmos árnyékok suhannak
Lágyöblü ódon bútorok felett...
S nekem úgy rémlik: a zokogó dalba
Egy fekete asszony belenevet.
(Forrás: vmek.oszk - A HOLNAP – Sajtó alá rendezte: Antal Sándor – Nagyvárad, a Holnap Irodalmi Társaság kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése