Petőfi Sándor: A hold fehér…

- Petőfi kiadatlan költeményei, melyeket Szibériában írt. –

 

A hold fehér sugára rezg

A hómezőn.

Halvány arczodra gondolok,

Hű, szende nőm!

 

Sötét folt e fehér lapon

Csak én vagyok,
Arczodra is csak én vetem

A bánatot,

 

Ki tőlem elszakitva élsz,

Mint fagyökér,

Melynek letörte s eldobá

Lombját a szél…

 

A szél most, fáradt harczosúl,

Elült, pihen;

Magát altatja az Urál

Hegyeiben.

 

S mint művész kézben hárfa húr,

Úgy zsonganak

A hajladozó fenyvesek

Keze alatt.

 

Én hallgatom a fuvalom

Lehelte dalt,

S érzem, hozzám e dalban szent

Nevet sohajt.

 

S a hold fehér sugári közt,

A hómezőn

Keresem halvány arczodat,

Hű, szende nőm!

 

(Petropowlowsk, 1871.)

 

Forrás: Bartók Lajos (Don Pedro): Őrtüzek. Költemények 108. l.  Bp., 1877.