Pogányabb minden vad ölelésnél,
Daloló ajkam imát nem ismer.
Komolyságom nem dal! Nem is végcél.
- Pogány vagyok. –
Belőlem fajom minden hitét kifosztották
S úgy állok mégis büszkén, vágyó szemmel…
„Pogány vagyok!” – csúfolódva mondják.
Pogány vagyok.
Lelkem így egyenes, megnyílt kapu,
Hajrázó énem imát nem ismer,
Én nem játszom a hittel,
Nem fitogtatom, hogy van egy nagy-nagy úr.
- Pogány vagyok. –
S ha van egy Isten, ki méltónak sejt magához,
Akkor azért van, mert pogány, őszinte,
Megnyílt lelkemen át bejön
És megismer.
Forrás: Színházi
élet XX. évf. 9. sz. Bp., 1930. febr.
23. - márc. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése