(14-ik születésnapomra)
Eltüntetek ti boldog gyermek évek,
E zajgó élet csendes pitvara.
Riadnak már az alvó érzemények,
Eljött a tündér ifjuság kora.
A bibor hajnal hirtelen befutja
Éltem sötét, de nyugodt éjjelét,
S a szenvedélynek vért forraló napja
Boltján sugárit most lövelli szét.
Remény, oh! mondd meg, melyik lesz közőlök
Szövétnekem e puszta ösvenyen?
Óhajtom őket – mégis tartok tőlök,
Ezer kétség közt válogat szivem.
Keblem leginkább tölti a művészet
Szent lángja, - hozzá vágyik érzetem,
S babérral kinál a csalóka képzet
Ha kurta éltem’ annak szentelem.
Igen! te érted fog éltem kimúlni,
Neked ajánlom minden perczemet!
S ha bár babér nem fog nekem virulni,
- Dicső szolgálni a művészetet!
Forrás: Tisza Domokos hátrahagyott
versei. Kiadta: Édes anyja. Az előszót írta: Arany János. Nyomatott Landerer és
Heckenastnál Pest, 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése