Úgy fáj, hogy elmentél, örök űrt hagyva magad után,
Úgy fáj, hogy itt hagytál, már sosem bújsz hozzám!
Fiam, én nem tudtam, hogy ez így fog fájni,
Hogy minden percben így fogsz hiányozni!
Csabikám, legyen fájdalommentes és szép az álmod,
Találd meg fenn Nagymamát, legyen örök boldogságod,
De néha nézz le rám, érezd, mennyire szeretlek,
Néha gyere haza hozzám, s ha itt vagy, jelezzed!
Anyókád
(2012.10.28.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése