Elbúcsúztam tőled, örök álmod alszod,
Simogattam hosszan megbékélt arcod.
Én beszéltem, te az öröklétben hallgattad,
Simogattam barna, de már őszülő hajadat.
Néha úgy láttam, emelkedik mellkasod,
De rájöttem, az élet téged már elhagyott.
Néha úgy éreztem, szólásra nyílna szád,
De rájöttem, legyűrt már a gyilkos halál.
Simogattam hosszasan hideg karod,
De már nem húztad el, hogy nem akarod.
Csókokkal borítottam mozdulatlan fejed,
De meg se rezdült már a kihűlt kezed.
Beszéltem és beszéltem, dúdoltam altatót,
De szád néma maradt, csak hallgatott.
Aludj békében Csabi, édes, drága nagyfiam,
Boldogság, örök mosoly kísérje álmaidat.
Anyókád
(2012.10.29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése