Ki tudja, egyszer megriad a tél,
És akkor utat száraszt még a szél.
Ki tudja, egyszer feltisztul az ég,
S meglátod majd, hogy még a régi kék.
Ki tudja, egyszer a rügy is dagad,
És újultán nem sírod el magad.
Ki tudja, egy rögért ujjad lenyúl,
És érzed: forró. Érzed: porhanyul.
S aztán szívedre hullatod kezed,
S hogy indul, mint a rög, megérezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése