Gyeplőt íves nyakába vágtam
S rohan vakon lovam;
Úttalan és zabolátlan
Rohan, rohan, rohan.
A tél fehér pora szikrát hány
Alatta, úgy dobol.
Belebújt tán a suta Sátán
S tüzeli hét pokol.
Magyarok vadul kiabálnak:
Utam, hová rohan?
Rá tétován vonok én vállat:
Kérdezd meg a lovam.
(Forrás: Tiszántúli Figyelő I. évf. 1. sz. 1934. aug. 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése