Mata János: Ősz

Ezüst-inú, karcsú fiú a reggel,
A dél aranykönny és az este kardal
S napszállatkor ott áll kitárt kezekkel
Az ég alján egy sárgaszárnyú angyal.

Reggel sugárzik benned, ami földi
S minden illanó alkonyatkor érzem,
Ahogy az élet holt hírünket költi
Egy földöntúli, messzi jelenésben.

(Forrás: Tiszántúli Figyelő I. évf. 1. sz. 1934. aug. 1.)