Sippal, dobbal, nádi hegedűvel
Itt az uj év éjféli derüvel;
Bár csak egyszer végig igy maradna,
Ne csordulna uj könny poharadba.
Ne átkoznánk ezt is, mint az anyját,
Ki itt hagyta sok átokvert fattyát;
A sok adót, végrehajtót, gondot
S csúfságunkra termelt sok bolondot.
Oh, ha egyszer mégis megvirradna
A magyarnak rég beborult napja.
Verejtékkel, könnyel tört barázda –
Ne maradna gond, csak a kalásza.
Hogy ameddig ring a magyar sikság,
Fészket rakjon mindenütt a vigság.
Legyen több kedv, lakodalmi nóta,
Mintha régi földünk mind megvolna.
Magyar Pünkösd, rózsanyitó napja
Ne találjon sehol rab magyarra.
Aratáskor teli szérü – hombár,
Zsiros áron vásárt leljen mindjár.
Bő szüretnek, aratásnak ára
Guruljon ki vigan a vásárra.
Ne maradjon munkátlan kéz, béna,
Sonka jusson a kenyérkaréjra.
Kis farsangnak ne legyen nagy böjtje,
Sok reménynek korai letörtje.
József-napra, ha megjön a fecske,
Minden lányból legyen vig menyecske.
Legyen tele zsákod, zsebed, csűröd,
Jégverésre vihar-álló szűröd;
Boldog békét s minden, ami nincsen,
Ebben az uj évben adjon már az Isten.
Forrás: Friss Ujság 35. évf. 1. sz. Budapest, 1930. jan. 1., szerda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése