2018. ápr. 20.

Rimay János (1573-1631): Reménységem




Reménységem te légy nekem,
Nagy hatalmú bölcs Istenem,
Tőled légyen segítségem,
Mikor terhel én sok vétkem.

Bűnnel noha éltem rútul,
Álnoksággal szívem borult,
Ne légy mégis mellőlem mult
Látván, hogy ígyen rád szorult.

Por hamuból én eredtem,
Sok szennyt ezekből rám vettem,
Kiben úgyis keveredtem,
Hogy tisztulva most sem lettem.

Senki sincs előtted igaz,
Minden mi érdemünk csak gaz,
Mennyországban részt vehet az,
Kinek jó voltod irgalmaz.

Szükség tehát mindeneknek,
Kincsét kérni kegyelmednek,
Hogy természeti kedvednek
Lágyítson ítéletednek.

Félre tévén érdemeket
Rád hagyom én is ügyemet,
Töltsed így be szükségemet,
Hogy üdvözítsed lelkemet.

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése