Eső esett az éjjel
s hol tegnap este még
öleltelek, a rét
füvén, most szerte-széjjel
az avaron sötét jel,
az ősz könnycseppje ég.
Sír az egész vidék
s lábunk tócsába lépdel.
Ősz van már. S menthetetlen,
ki - mint én - oly ügyetlen,
s egy kis zugot se lel,
csak mint egy kivert árva
bolyong az utcán járva
szerelmeivel.
(1957)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése