Remekbe
szövök én már
Gondot
meg bánatot,
A
gyász nehéz palástján
Elszövök
éjt-napot;
Azt
cepelem lihegve
A
poros utakon
És
töviskoszorucska
Vérzi
a homlokom.
Fennjár
a nap az égen,
Meglátja,
kinevet:
De
furcsa is a törpén
Királyi
viselet!
S
én leteszek pirulva
Palástot,
koronát,
S
ballagok örömetlen
És
gyász nekül tovább...
(Ford.:
Ignotus)
Forrás:
Nyugat 1908. 7.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése