Csillagok nem égtek,
Hold nem tündökölt,
Gyászban volt az ég
És vérbe fult a föld…
Éj volt… fertelmes, hosszu éjszaka!
Csak a sujtó villám
Világolt reánk
S békés háztetőnkről
A felcsapó láng…
Éj volt… fertelmes, hosszu éjszaka!
Égve mart sebünkbe
Fertő és üszök,
Minden legutolsó
Rugdosott, ütött!
Éj volt… fertelmes, hosszu éjszaka!
A vész romokba vert
Egy fényes Évezert
S a szent romok felett
Hóhér sereg legelt!
Éj volt… fertelmes, hosszú éjszaka!
De már elég!... elég!
Hajnal pírja kél…
A bus romok felett
Fénybe ful az éj
És végig reszket riadónk szava!
Napsugár csókolgat
Szellő simogat,
Pacsirta szól ujra…
Halljátok a dalt?!,
Rettegjen hóhérunk, rettegjen a gaz!
Ha van még könnyetek,
Örömkönny legyen!
Ha van még hitetek,
Kiáltsatok velem:
„Üdvözlégy Megváltónk: Új magyar tavasz…”
Forrás: Körösvidék 1. évf. 5. sz. 1920. ápr. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése