Szül. 1769-ben, Miskolczon. Előbb a lőcsei gynasiumnál, majd az ungvárinál tanárkodott. Itt érte őt 1796-ban kora halála. – Költeményeit összegyűjtve: „Újhelyi Dayka Gábor versei” (Pest, 1813) czím alatt Kazinczy Ferencz adta ki. Lyrájában részint az óda antik alakjait, részint a Ráday-féle újabb dalformákat használja.
A virtus becse
- Dayka versei. Buda, 1833. –
Voltak szerencsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s hevűlt
Lelkem tüzétől magragadva,
Átölelém az egész világot;
A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmak lengedezései
Éjféli csendben, a susogló
Ágak, az illatos hant virági
Elfogtak egyszer, s nem magyarázható
Örömbe süllyedt lelkem; eloszlaták
Keservimet, kisírtam a bút
Édes özönbe merült szemekkel.
Ti boldog órák! Hasztalan esdeklem1
Utánok. A bús vizözön évei
Közt semmiségbe tért időknek
Fejthetetlen zavarába dőltek!
Virtus! csak a te nyomdokidon lehet
Eljutni boldogságra! te mennyei
Vigságra hivtad tisztelődet,
S nem keresett örömökre vontad.
1) A találkozó néma és folyékony mássalhangzók előtt, a latinok módjára nála is közös a rövid hangzó, mint – Barótitól fogva – több elődeinél.
Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet.
Talán ujúlnak régi szenvedésim;
Talán tündér előre-érezésim
Rémitnek, s új lest hány a végezet.
Sirnék; de csak elfojtott sóhajtások
Emelkednek kétséges szívemből:
Csak rejtett ah, csak néma jajgatások
Váltják egymást, s a titkos bú elől.
Oh végezés! örömkönyűt nem várok,
Részt abban egy sebes szív nem vehet,
Mely önnyugtának gyilkolója lett;
De ennyi jaj, de oly keserves károk,
De az emésztő bú enyhítsen! Adj
Csak egy könycseppet méltó bánatimnak,
S azonnal hozd el végét napjaimnak, -
Vagy e sziklánál itt keményebb vagy!
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése