Szül. 1763-ban, Tapolczán, Zala-megyében. Ő indította meg Kassán, Baróti- és Kazinczyal, a „Magyar Muzeumot” (1788), melyen néhány széptani értekezése, s mutatványa Ossian fordításából jelent meg. Bécsbe kerülvén, itt a „Magyar Minerva” I. kötetében (1798) Ányos munkáit adta ki, utóbb Linzben élvén, itt „Faludi verseit” (Pest, 1824.) és saját „Költeményeit" kétszer (1827 és 1835) adta ki.
Serkentő ének
- B. Poét. Munk. Buda, 1835. –
Első.
Szedjük életünk virágit,
Most, mikor még illatoznak
S a tavasz vidám szellőji
Lengedezve játszadoznak.
Másod.
Kert az élet; de rózsájit
Óva kell s vigyázva szednünk,
S a tövistől, hogy kezünket
Meg ne szúrja, őrizkednünk.
Ketten.
Szedjük óva s őrizkedve,
Szedjük hát míg illatoznak;
Míg a víg tavasz szellőji
Fürtjeinkben játszadoznak!
Első.
Igy lehet még, szívepesztő
Bánatinkban csendesednünk,
S balszerencsénk ellenére
Jobb reményre élemednünk.
Másod.
Igy lehet, bajunk felejtve,
Még örömben részesednünk,
S kertünk édes illatától
Néha szinte részegednünk.
Ketten.
Szedjük életünk virágit,
Szedjük hát, míg illatoznak,
Míg a víg tavasz szellőji
Fürtjeinkben játszadoznak.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése