Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820)

Szül. Kömlődön Komárom-megyében, 1760-ban. Nevezetesebb munkái: a „Hunniás vagy Magyar Hunyadi” stb. (Győr 1787) négyes rimekben írt épos; a „Rudolfiás” azaz Habsburgi Rudolf császár viselt dolgainak egy része (Bécs, 1817). Továbbá a: „Holmi”, kisebb költeményeinek gyűjteményes (Pest, 1788). Horváth Ádám főleg népszerű, s azért országosan el is terjedt dalaiban mutatott hivatást.

 

Vidúlás

- Holmi. I-III. Pest, 1788-92. –

 

De mit töröm fejemet;

Hiszen nem csak engemet

Érdekelnek

A gond, s a sok bajok is;

Illy szomorún mások is

Énekelnek.

Alig vagyon,

Ki oly nagyon

Örülhessen,

Hogy néha ne

Keseregne

Keservesen.

 

Vigasztalják magokat,

Ha találnak társokat,

a szegények!

Mint fáradtan útazó

S egymásra találkozó

Jövevények;

Könnyebb a jaj,

És a sok baj

Fogyatkozik:

Ha sokára

Bús társára

Találkozik.

 

Hát ne sirasd sorsodat,

Fordítsd szivem jajodat

Víg örömre;

Azzal boldogabb lettél,

Hogy nem csak te születtél

Gyötrelemre.

E világban

Nincs is másban

Gyönyörűség,

Hiszen abban,

Hogy közös a

Keserűség.

 

Hát ezer bajomban is,

Ha még ezer volna is,

Vígan élek;

Tudok olyant eleget,

A kivel még életet

Nem cserélek.

Félre gondok!

Hoppot mondok,

Ha sántán is;

Hopp éjfélben,

Hopp ebéden,

S vacsorán is.

 

 

Csatadal

 

Harsog az új trombitaszó dobolnak,

Harczra megyünk, a törökök unszolnak,

Ellepi már a pogány a Bánátot,

Illik-e hát neki mutatni hátot?

Hiszen hazánk több ezeret is látott.

 

Hova levél, Kinizsi erős karja?

S édes hazám hajdani sok magyarja?

Ki sok ezer törököt torkon verve,

Harcz mezején halva hagya heverve,

Most ezektől leszesz-e megnyergelve?

 

Ha buzog még benned őseid vére,

Emlékezzél eleid hűségére!

Övedzzed fel derekadat, ülj lóra,

Üss reá sasszárnynyal e tikhordóra,

A törökre, béledet marczangóra.

 

A kereszttel, mely czímeredben látszik,

Sem a holdszarv, sem a lófark ne játszik;

Úgy vigyázz négy folyóvized partjára,

Hogy az a hold heve szorítására

El ne szökjék tengerjárás módjára.

 

Ha hazádat hajdan is vérrel nyerted,

Mikor gothust, szarmatát megnyergelted,

Ma ne kiméld sem a vérzést, sem a vért,

A dicsősség többet fizet és szebb bért

A halálért, mint idegen rabságért.

 

Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.