2020. máj. 28.

Ányos Pál (1756-1784)


Ányos Pál, szül. 1756-ban Esztergáron, Veszprémmegyében. Koraifjant a pálosok rendébe lépvén, már mint tanuló Ovid forditgatásával foglalkozék. Utóbb Barcsayval kötött barátsága a köztök folyt gyöngéd költői levelezést szülte. Életében, némely alkalmai versein kívül, semmit sem adott ki; csak halála után, 1798-ban, Bacsányi egy kötetet, „Ányos Pál munkái” czím alatt. – Ányos leghivatottabb költője korának. Költeményei: elegiák-, énekek-, lyrai epistolák-, és vegyesekből állnak.

  

Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál.

- Ányos P. munkái, Bécs. 1798. –

 

Szomorú csillagzat, mely bús sugárokkal

Játszol a csendesen csergő patakokkal;

Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,

Kiknek szivek vérzik s küzködik bajokkal.

 

Hallod, hogy sóhajtnak estvély homályában,

Midőn a természet szunnyadoz álmában;

Nincs álom ezeknek gyászos gunyhójában,

Eltűnt, eltávozott boldogabb hazában!

 

Ott egy temetőnek látom keresztjeit;

Bágyadt szél mozgatja cyprus-leveleit;

Oh az árnyékozza soknak tetemeit;

Kik velem érezték az élet terheit!

 

Egy fehér árnyékot szemlélek sirjából

Suhogva felkelni, halottas honjából;

Valljon nem lesz-e ez azoknak számából,

Kik, mint én, könyeztek szivek fájdalmából?

 

Oh bár felém jőne! nem félnék képétől;

Többet reménylenék borzasztó lelkétől,

Mint élő halandók szemfényvesztésétől,

Kiknek számkivetve vagyok kegyelmétől.

 

Jaj de eltünt, kerül hát ez is engemet!

Talán észrevette hullani könyemet

Oh! hát nincs már senki a ki nyögésemet

Hallaná, s enyhítni akarná ügyemet?

 

Üss, te boldog óra! a mely inségemből

Ki fogsz szólitani, ily sok gyötrelmemből!

Szakaszd ki e sebes szivet kebelemből,

S csinálj port agyagból készitett testembül.

 

Talán majd valaki  jó sirom szélére,

S akasztván egy darab fátyolt keresztjére,

Reá emlékezik barátja szivére,

Egy könyvet gördítvén hideg tetemére.

 

Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése