Ányos Pál, szül. 1756-ban Esztergáron, Veszprémmegyében. Koraifjant a pálosok rendébe lépvén, már mint tanuló Ovid forditgatásával foglalkozék. Utóbb Barcsayval kötött barátsága a köztök folyt gyöngéd költői levelezést szülte. Életében, némely alkalmai versein kívül, semmit sem adott ki; csak halála után, 1798-ban, Bacsányi egy kötetet, „Ányos Pál munkái” czím alatt. – Ányos leghivatottabb költője korának. Költeményei: elegiák-, énekek-, lyrai epistolák-, és vegyesekből állnak.
Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál.
- Ányos P. munkái, Bécs. 1798. –
Szomorú csillagzat, mely bús sugárokkal
Játszol a csendesen csergő patakokkal;
Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,
Kiknek szivek vérzik s küzködik bajokkal.
Hallod, hogy sóhajtnak estvély homályában,
Midőn a természet szunnyadoz álmában;
Nincs álom ezeknek gyászos gunyhójában,
Eltűnt, eltávozott boldogabb hazában!
Ott egy temetőnek látom keresztjeit;
Bágyadt szél mozgatja cyprus-leveleit;
Oh az árnyékozza soknak tetemeit;
Kik velem érezték az élet terheit!
Egy fehér árnyékot szemlélek sirjából
Suhogva felkelni, halottas honjából;
Valljon nem lesz-e ez azoknak számából,
Kik, mint én, könyeztek szivek fájdalmából?
Oh bár felém jőne! nem félnék képétől;
Többet reménylenék borzasztó lelkétől,
Mint élő halandók szemfényvesztésétől,
Kiknek számkivetve vagyok kegyelmétől.
Jaj de eltünt, kerül hát ez is engemet!
Talán észrevette hullani könyemet
Oh! hát nincs már senki a ki nyögésemet
Hallaná, s enyhítni akarná ügyemet?
Üss, te boldog óra! a mely inségemből
Ki fogsz szólitani, ily sok gyötrelmemből!
Szakaszd ki e sebes szivet kebelemből,
S csinálj port agyagból készitett testembül.
Talán majd valaki jó sirom szélére,
S akasztván egy darab fátyolt keresztjére,
Reá emlékezik barátja szivére,
Egy könyvet gördítvén hideg tetemére.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése