2020. máj. 28.

Barcsay Ábrahám (1742-1806)


Barcsay Ákos erdélyi fejedelem ivadéka. Szül. 1742-ben. Mint magy. kir. testőr kötötte Bessenyei- és Báróczival azon nemes szövetséget, mely irodalmunk fölélesztésében oly nagy tényezővé lőn. Költeményeiből egy gyüjteményt Orczy verseivel együtt, „Két nagyságos elmének költem. szüleményei” czím alatt 1789-ben Révay adott ki.

 

A jámbor evező

- Révai kiad. 1789. –

 

Mosolyogva szalad zúgó habok között,

Hol vándor sajkája sziklába ütközött,

A jámbor evező, s csendes fövényekre.

Kiszáll, honnét jut majd boldog ligetekre.

Ott fejszét nem látott magas élőfákat

Választ szomszédjának, köszöntvén azokat;

Árnyékokban kunyhót emel kastély gyanánt,

Mellyben Istent áldván, élte foly egyaránt,

Nem vágyik ő vissza gazdag révpartokra,

Hol Indus vagyonát rakják nagy halmokra,

Sem udvari gőggel fényes palotákba

S ragyogó rabságot titkoló szobákba:

A jóltévő földet naponkint miveli,

Melyben boldogságát és élelmét leli,

Sokszor hajlott fának ülvén árnyékában,

Mélyen sóhajtózva csodálja magában,

Hogy vágyhat úgy ember világ kincseire,

Aranyalmát termő tündér kertjeire;

Holott boldogságot lelket csak szivében,

Nem pedig Croezusnak halmozott kincsében.

 

Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése