Barcsay Ákos erdélyi fejedelem ivadéka. Szül. 1742-ben. Mint magy. kir. testőr kötötte Bessenyei- és Báróczival azon nemes szövetséget, mely irodalmunk fölélesztésében oly nagy tényezővé lőn. Költeményeiből egy gyüjteményt Orczy verseivel együtt, „Két nagyságos elmének költem. szüleményei” czím alatt 1789-ben Révay adott ki.
A jámbor evező
- Révai kiad. 1789. –
Mosolyogva szalad zúgó habok között,
Hol vándor sajkája sziklába ütközött,
A jámbor evező, s csendes fövényekre.
Kiszáll, honnét jut majd boldog ligetekre.
Ott fejszét nem látott magas élőfákat
Választ szomszédjának, köszöntvén azokat;
Árnyékokban kunyhót emel kastély gyanánt,
Mellyben Istent áldván, élte foly egyaránt,
Nem vágyik ő vissza gazdag révpartokra,
Hol Indus vagyonát rakják nagy halmokra,
Sem udvari gőggel fényes palotákba
S ragyogó rabságot titkoló szobákba:
A jóltévő földet naponkint miveli,
Melyben boldogságát és élelmét leli,
Sokszor hajlott fának ülvén árnyékában,
Mélyen sóhajtózva csodálja magában,
Hogy vágyhat úgy ember világ kincseire,
Aranyalmát termő tündér kertjeire;
Holott boldogságot lelket csak szivében,
Nem pedig Croezusnak halmozott kincsében.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése