A boldogsággal ugy vagyunk mi is
Miként az alchimista tűzhelyével,
Ki ráfecsérli minden vagyonát
És várja, várja, hogy majd lesz arany!
Bitatja a szükölködő családot,
Ugy mint mi vágyainkat.
A sorssal küzdő szív
E mindig éhes apró gyermekit…
A tűzhely aztán lassanként kialszik.
Mert nincs mit rakni többé a parázsra:
A tűzbe olvadt minden vagyona,
Az idő vitte el szép ifjuságát,
Az arany pedig még sem sikerült:
De ő azért remél, remél!...
Forrás: Balogh Zoltán
költeményei - Méltóságos Özvegy gróf
Batthyányi Lajosné, született gróf Zichy Antónia ő nagyságának, az édes haza
legérdemdúsabb leányának mély hódolattal ajánlja szerző - Sommer Lipót
könyvnyomdájában Bécs, 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése