ifj. Grandpierre Emil: Embernek maradni és művésznek maradni

Kötetet lehetne írni. Támadásokkal, védekezésekkel, igazolásokkal, példákkal. Erre ma nincs idő. Hely sincs. S a köteteket nem olvassák túlságos készséggel...

Az író helyzete a ma ideges problémái között kellemetlen, de mégis egyszerű. – A jelen életével és problémáival szemben senki sem kerülheti el az állásfoglalást. Az író legkevésbé. Az a tény, hogy nem pusztította el magát, azt jelenti, hogy részt akar az életből. :Az a tény, hogy ír, azt, hogy részt akar mások életében.

Az az irodalom, amely alárendeli magát a propagandának: agitál, rikító reklámba ficamítja a művészetet, demagógiává pofozza, abortálja, kerékbe töri, megbüdösíti... az az irodalom tehetetlenség a művészettel szemben. Az a másik pedig, amely a mai időkben megbúvik az elefánttorony „magasztos fenségében”, a problémák fölötti „magasabb szempontban”, vagy a múltat óbégatja vissza s szemei nem látnak, fülei nem hallanak s nincs szíve a jelen megbetegítettjei számára, az lehet művészet, de tehetetlenség az élettel szemben.

Az író látja a valóságot. Meghallgatja a valóság szavát. Igyekszik mindent meghallgatni, mindent megérteni. Egyszóval éli kora életét. Saját életében és mások életében. Munkája objektív megfigyelésből és érdektelen intuícióból született vízió az életről. Emberek mozognak benne. A jelenből kiragadott, a jelen betegségeitől megvert emberek. :Sorsukban ott forrong a kor problémáinak egész sokasága. – A munkában kimondatlanul benne van az írói állásfoglalás.

Aki a mindenséget belenyomorítja valamilyen szempont spanyolcsizmájába, az éppúgy nem művész, mint ahogy nem ember az, aki lelke apró viszketéseit vakargatja s róluk dalol felebarátainak, most, amikor... Olyan ez, mintha valaki pestisjárvány idején a náthájáról panaszkodnék.

Szcilla és Karibdisz ez. S bajos közöttük éppen átcsónakázni. Csónakázni nehéz. Megmagyarázni, hogy mit kell tenni, nem az. Embernek kell maradni és művésznek kell maradni.

Ebben a rövid feleletben benne van minden, amit a tárgyról gondolok. Ez az én szubjektív véleményem. Így látom az író szerepét az emberiség mai cudar kavargásában. S az erdélyi író helyzetét is ilyennek látom. Mint akármelyik íróét, a világ bármilyen tájáról.

(Forrás: Erdélyi Helikon 1932. jan.)