2012. febr. 15.

Békefi Sándor: Az eladó ország

A magyar közélet rothadtságáról, a társadalmi viszonyok elfajulásáról a független közvélemény esztendők óta beszél. A parlamentben, megyegyűléseken, a községek tanácskozó testületeiben a kóros tünetekről sok szó esett. E szimptómák vizsgálói körülbelül valamennyien azt állítják, hogy e sivárságot az általános korrupció idézte elő.

A független közvélemény e szomorú igazmondását a sűrűn napfényre került hivatali sikkasztások, okirathamisítások és egyéb manipulációk bizonyítják. Az elmúlt évtized bűnügyi statisztikája csaló fő- és alispánokra, jó csomó tolvaj megyehivatalnokra, sikkasztó jegyzőkre, sőt megvásárolható bírákra is mutat. Egy bűnös rendszer négy évtizedes garázdálkodása alatt kortes-szolgálatok fejében akárhány jöttment hivatalt kapott. Jellemtelen kreatúrákat ültettek a nép nyakára. Az ilyen tisztviselők a közvagyont Csáky-szalmájaként kezelték. Az árva pénzeket, a keservesen behajtott adó filléreket Kriványak és a más nevű úri zsiványok sinkófálták el. A kalózok zavartalan uralma miatt a legtöbb vármegye közönsége még esztendőkön keresztül nyögni fog.

Az idők járásával a közszellem is változott. A martalócok patrónusait a fórumról elkergették és az ország gyeplője tiszta kezekbe került. A közhivatalnokok körmeire avatott szem figyel. Az erélyes vezetés minden visszaélést megtorol. A pajtáskodást tiltja. A kíméletlen szigor nemsokára minden szervében becsületes közhivatalnoki kart teremt.

E purifikáló folyamat megindulásakor elsősorban a tisztviselő érintetlenségének, minden oldalról való megközelíthetetlenségének biztosítására kell törekednünk. A közéleti szereplés mocsoktalanságának garanciája az anyagi függetlenségben van. Ez a bizonyosság az államot arra kötelezi, hogy hivatalnokait tisztességesebb fizetéssel lássa el. A másik félnek pedig e méltányos követelés teljesítése után erején felül költekeznie nem szabad.

A magyar közhivatalnok társadalmi állásához mérten silány javadalmazásban részesül. Az incifinci joggyakornoktól a miniszteri tanácsosig minden rangú tisztviselő a fizetésénél jóval nagyobb összegeket ad ki. A külszín megóvása nagy summát emészt fel. A IV. vármegyei aljegyző százas bankót ragaszt a cigányprímás homlokára. Az alispán feleségének fülbevalója sokszor ezer pengőbe kerül. Egy járásbíró páratlan szerdai estélyén félhavi jövedelmét fecsérli el. A fővárosi tisztviselők költségesnél költségesebb passióiról említést se teszek. Az elősoroltakból is kiviláglik, hogy az úrhatnámságnak és a ki nem alakult társadalom többi ostobaságainak leginkább az állam gyatrán díjazott közege hódol.

E tarthatatlan állapot néha hivatali sikkasztást és csalást idéz elő. De még a jellemes embert is bizonyosan arra kényszeríti, hogy kerülő utakon mellékjövedelmekre tegyen szert.

A magyar köztisztviselők szenvedéseiből és szenvedélyeiből az egész vonalon panama keletkezik. A profitéhes vállalkozó egy kis elnézésért, mákszemnyi kedvezményért az üres zsebekbe borravalót csúsztat. A minisztériumokban, a városi és megyei hivatalokban baksis gurul. Tisztességes!! honoráriumért sokszor egész darab Magyarországot adnak el.

Regále bérbeadásnál, patikajog kiutalásnál, építkezésnél, csatornázásnál, vicinális koncesszióknál és minden közérdekű dolgoknál a vesztegetések egész sorozata kezdődik.

Gurul a baksis. Az erkölcsök ilyen süllyedésével még a Balkánon se találkozunk. Az ókor eladó városnak keresztelt Rómájában is ilyen fajtájú korrupció pusztíthatott.

Cromwell, a brit birodalom egykori híres kancellárja a korrumpált parlamentet korbáccsal verte szét. Ha minden korrupt institúciónkkal szemben az ő eljárását alkalmaznók: talán tíz magyar intézmény se maradna.

(Forrás: Dunántúli Közlöny XII. évf. 5. sz. 1907. febr.10.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése