2011. nov. 21.

Borisz Paszternak: Téli éjszaka



Förgeteg zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Hópiheraj, mint láng körül
nyáron a lepke,
kerengve az ablakomra gyűl
fehér seregbe.

És borul tőle ablakom
zúzos virágba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Remegő árnyék imbolyog
a mennyezetre.
Keresztbefont lábak, karok
sorsok - keresztbe.

És két cipő egymásután
koppan a földre.
És végigcsordul a ruhán
a gyertya könnye.

És zuhan a világ vakon
havas homályba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Néha betör egy szélroham,
feléje nyargal,
s a láng szárnyat bont boldogan,
akár egy angyal.

Február zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

(Ford.: Rab Zsuzsa)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése