Az esztendő könyvét lezártam,
Uj számadásom megcsináltam:
S bárhogy forgassam, nézegessem,
Csak nem mutat fel semmit ez sem.
Bohó álmok, szines remények,
Melyekkel szívem enyhitém meg:
Vagy gyászosan megsemmisültek,
Vagy egyszerűn: nem teljesültek.
Mit egyre fürkészett a lelkem,
Mit felkutatni utra keltem,
Mit vágyva és szorongva vártam:
Mindhasztalan! - meg nem találtam.
Nap nap után szállt el felettem,
Rosszabb se lettem, jobb se lettem,
S közönytől elfásulva látom,
Hogy elpazarlom ifjuságom.
Ó, hogyha büszkén, szenvedéllyel
Magam szórnám kacagva széjjel!...
De igy: álmodva, csöndbe, tétlen
Csak hull virága észrevétlen.
Forrás: A Hét, 1905., XVI. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése