2017. ápr. 6.

Szabó Endre (1849-1924): Rongyos a csizmám… (1919. nov. 25.)



Rongyos a csizmám, rongyos az ingem,
Leszakad rólam maholnap minden,
Feltűtöttem már sövényt, garádot,
Ünnepem van, ha kenyeret látok.

Szegény szenvedő, síró feleségem
Tehetetlenül, szótlanul nézem;
Nem tudom már, hogy mivel biztassam,
Vigasztaló szóm elfogyott lassan.

Szegény fiunk meg idegen földön –
Hiába várjuk, hogy hazajöjjön…
Hát sírunk, sírunk, folynak a könnyek,
De szívünk soha attól se’ könnyebb.

Csak sírunk, sírunk, míg végre intek,
Hogy kímélni kell bús könnyeinket,
Mert ha kiapad futó patakjuk:
Szegény hazánkat mivel siratjuk?!


Forrás: Vasárnapi Ujság 67. évf. 1. sz. (1920. január 11.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése