2017. ápr. 6.

W. Wordsworth: Szonett



Apácának nem fáj soha a zárda,
Cellákba boldogok a remeték,
Bús zugjaikba diák-csemeték,
Takácsa s leány a rokkánál nem árva.

Az is vidám, a méh a napsugárba,
Mely tar hegyeknél röpködött elébb,
Egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:
Ő, aki önmagát börtönbe zárta.

Az nincs börtönben: én is úgy szerettem,
Ha megkötött keményen a szonettem,
Tartózkodásra és szabályra intvén.

És boldog lennék, ha akadna Szellem,
Ki föllázadt a nagy Szabadság ellen,
s versemnek éppen úgy örülne, mint én.

(Ford.: Kosztolányi Dezső)

Forrás: Vasárnapi Ujság 67. évf. 4. sz. (1920. február 22.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése