2017. ápr. 9.

Vajda János: Kell-é hivatal? (1848. május 13.)



És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én ugy-é? hivatalt?...
Szép, gyönyörü valóban a terv,
S nem utolsó gondolat.
Egy kevés munka s azért a
Szerelmes arczu húszasok
Halk csöngése, csurogása...
Nagyon fölséges, szép dolog.

S talán ideje volna is már,
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak hát: egy porczio rang,
Majd egykor tőkepénz, a kamat.
És felemás csizmám helyett is
Egy régsz újat vehetek,
Ugy van! nincs mit tovább tünődnöm,
Hivatal után sietek.

Menj hát az anyaszentegyháznak
Eltévedett bikája te!
Csakhogy megértél valahára,
Eredj az isten nevibe,
Símitsd alá égbekiáltó
Jakobinusi hajadat,
S egy pohár vizben kereszteld meg
Pogány korhely hibáidat!

No indulj hát a kegyelemnek
Öles hosszu ajtóihoz!
Vesd el magad mint a darab fa
A főnökúr csizmáihoz.
Előtted a rozsdás jövendő...
Csak egy kevéssé könyörögj...
Ördög pokol! hát még sem indulsz
Hiszen kegyelmes urak ők!...

Nem, nem megyek!... ne bántsatok, még
Van egy falatnyi kenyerem;
Oh várjatok csak egy napot még,
Talán majd jobban éhezem...
Most elsétálok a Dunához,
S a napsugár alá ülök,
És míg a zápor el nem oltja,
Makrapipámból füstölök.

Oh hadd maradjak a mi voltam
Rongyos szabadság! a tied;
Bocsáss meg hogyha gondolatban
Megbántottam szentségedet.
Hadd látogassam ezután is
Könnyel szentelt oltárodat,
Hadd harcolok megszaggatott, de
 Becsületes zászlód alatt!...

Ábrándjaim, ti lelkem apró
Tündérei! ne féljetek;
Egy világért sem engedém, hogy
Aranybilincsbe verjenek.
jertek ki bátran a szabadba,
Múlassatok itt keblemen
Nyugodt örömmel, nevessünk jót
Az öreg Szent-Gellérthegyen.

- De ne bántsuk; hisz tönkrevágta
Szegényt a revolúczió;
A jó öreg! ő volt hazánkban
A legelső táblabíró.
Mérgébe szinte zöldül, kékül,
Majd meg vörös lesz mint a rák,
Hát még ha tréfából fülébe
Sugnám e szót: köztársaság!...


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése