2017. ápr. 9.

Szelestey László: Marcius. 1848.



Üdv neked, isten! a ki lenézesz,
A kit uralnak béke, vihar,
Üdv neked égen, földön, igazság!
Mondja velem mind, a ki magyar. –
Üdv neked isten képe, királyom!
Üdv neked, oh szent, árva honom!
Téged a földnek nagy gyürüjébe
Drága kövül szánt gondolatom...
Nép! kit az ég e földre vezérlett,
Hajnalod itt van, nyiss neki lelket. –
Nézd meg a multat, mily szomorú, -
Nem terem ott, csak nemzeti bú...

Visszafut elmém, régi korodra,
Melyről a tettek nagy sora szól:
S nincs mit örülnöm: üldöze a sors
Távol Uralnak partjaitól,
S itt, hol a népek tengere zajlik,
Árja közé tett szikla gyanánt,
Hogy dühe zúgó ostromit álljad
S türj, ha viharnak mennyköve bánt.
Egy vala bünöd végzeted ellen; -
Törni akart ő, s élsz te erőben:
Megtagadá a rénykoronát,
És te, kezébőlelrabolád...

És lakolál. – A százszoros inség
Lánczaival szirthez kötözött,
Szived az önkény klétfejü sasa
Tépte sok évek kinja között...
Míg vagyonodban dult idegen kéz,
Melynek imádtad vasvesszejét:
Addig a fél hon szolgaigában
Könynybe puhitá porkenyerét.
Boldog a kor, mely visszafizethet,
Mely kiszoritja, zsarnok! a lelked;...
Boldog a kéz, mely tigris helyett
Verdesi szirthez kölykeidet.

Félre, keservek mérges epéje!
Ég a szabadság őrtüze már. –
Gyülj ide, testvér a balidőkből!
Itt közös üdvünk szent frigye vár.
Üdv a hazának, üdv a királynak,
Míg az igazság bajnoka ő, -
Népszerelemből esz koronája,
Nem töri azt szét a vas idő.
Üdv neked, oh hon, béke körében,
S harczi dicsőség, vész idejében;
Rád a világ fél-gömbje figyel:
Légy a szabadság kardja ha kell...

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.