2017. ápr. 9.

Erdélyi János: Hazafi dal (1848. márc. 14.)



Elmegyek én katonának ízibe,
Nem bízom az országot más kezire.
Szabad a föld! lesz annyi talpom alatt,
Hogy megállom, hogy megállom a sarat.

Hí a szép szó, hívogat édes hazám,
Jó az isten, paripát is ád alám.
Nem nehéz a fegyver édes magyarom,
Ha magam is, ha magam is akarom.

Rajta vitéz, int az idő szaporán,
Mondott szóból ért a magyar igazán;
Mondott szónak messzi elmegy a híre,
Álljunk a szó, álljunk a szó végire.

Jöjjön akkor aminek még jőni kell,
Ott leszünk mi, ahol aztán lenni kell.
Egy életünk, egy halálunk bizonyos,
Egyesüljünk, egyesüljünk rajta most!

Ez az ország mindenikünk hazája,
Felszabadult, aki volt is árvája.
Hadd szakasszuk minden rossznak a végit,
Elfeledjük, elfeledjük a régit.

S hogyne mennék katonának szabadon?

Amikoron magam is úgy akarom,
Hadd őrizze kuvasz otthon tanyámat,
Magam őrzöm,magam őrzöm hazámat.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.