Ajtaja szárnya fölé,
Koszorúm, ide tűztelek, itt függj,
És a lehullástól
Óvd üde szirmaidat.
Könnyeim áztattak,
szeretők szeme sokszor esőzik!
nedvesen úgy less rá:
Nyílik-e ajtaja már?
Akkor az én esőm,
Nosza, rólad rája peregjen:
Szívja be szőke haja,
Szívja be könnyeimet!
Ford.: Mészöly Gedeon
Forrás: Napkelet 1923. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése