Versek. Bp., 1922.
Dr. Madai és Lengyel kiadása
Madai
Gyula költeményei jóleső eredetiséggel hatnak. Hiányoznak belőlük a mai lírának
modoros és elhasznált motívumai, érzelemanyaga: az emlékhangulat és az ihlet
kiélésének bágyadt passzivitása. Madai lírai benyomásait a szemlélődés és
eszmélkedés formáin át veszi fel, ami Tompa költői lélektanának emlékezete
nála, de a kapott behatásokat erős férfiúi hév fegyelmezett érzékenységével
tudja fogadni. A lelki formálódás e nemű természete belső szükségképp hozza
magával a mérsékletet, az egyensúlyt, amely anélkül, hogy egyúttal
középszerűséget is jelentene, megnyugtató harmóniává csendül ki dalaiban. Néhol
a gondolat nehezen kapja meg költői életét, csak retorikusan avagy magyarázóan
tud átváltódni eszmélkedésből költészetté; hangjában vannak olyanok, amelyeket
eltanult, nem a maga belső életéből dalolt ki; ezek nem az ő természetéhez
illenek, stíluszavart okoznak, s olykor merő hang díszletté is válnak. Madai
lírai tárgyköre nem gazdag, de mindig választékos és emelkedett. Itt-ott a
bőbeszédűségen s néhol egy kis prózaiságon kiárad és erejét veszti a szavaknak
a tárgyak levegőjéből táplálkozó érzet hangulata, úgy, hogy elillan a téma
lírai zamata; de általában erős ritmusérzékkel, kitűnő magyarsággal tudja csattanós
egységgé kiformálni ihletperceinek tartalmát. Egyébként az életet nem szedi
szét problémákká. Derűs, nyugodt világszemlélet békéjével és hitével hidalja át
azokat a nehézségeket, amelyeket felvet akár a történelmi, akár az egyéni élet.
S van még idealizmusa is ahhoz, hogy a maga világa hitének magasságában kívánja
látni az egész földi létet. Ez az idealizmus, s ez az erkölcsi komolyság már
maga is szintézis. Mégpedig olyan, melyben az élet legszebb és legmélyebb
költészete lüktet. Ebből való Madai Gyula lírájának is minden értéke.
Brisits
Frigyes
Forrás: Napkelet 1923. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése