Katonák hadnagya, istennek jobb karja,
Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja,
Segíti, építi, véle jár s ne hagyja.
Ezt dob, trombitaszó mindenkor vidítja,
Az ellenség ellen örömmel indítja
Kópiarontásra karját vastagítja.
Roppanást, sikoltást, lövést semminek vél,
Megbátorodott már Istenében s nem fél,
Festett pogányvérrel szagával ugyan él.
Sem halál, kín, rablás őt nem tartóztatja,
Harczon ellenségét nem is távoztatja
Víg szívből, mert mennyből istene biztatja.
Ékes diadalmán szíve buzog s örül,
Forgódnak baráti mellette és körül,
Segíti istene, rajta mert könyörül.
Kedves életnek ezt valaki nem vallja,
Dicsőséges nevü hirét az utálja,
S hazája oltalmát semmi jónak tartja.
Kérjük az úristent, mellettünk maradjon.
Víg tavaszt, csendes nyárt (ő mi) nekünk adjon,
Bőv őszszel jó téllel bennünket megáldjon.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 94. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése