Ismeretlen szerző: Szent István királyhoz

Hol vagy, István király?

Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben

Te előtted sirván.

 

Ah, hol vagy, magyarok

Tündöklő csillaga!

Kivoltál valaha

Országunk istápja!

 

Rólad emlékezvén

Csordulnak könyvei.

Búval harmatoznak

Szomorú mezei.

 

Lankadnak szüntelen

Vitézlő karjai,

Nem szünnek iszonyú

Sirástól szemei.

 

Előtted könyörgünk

Bús magyar fiaid,

Hozzád fohászkodunk

Árva maradékid.

 

Tekints, István király

Szomorú hazádra,

Fordítsd szemeidet

Régi országodra.

 

Reménységünk vagyon

Benned s Máriában

Mint magyar hazánknak

Hiv királynéjában.

 

Még éltedben minket

Ennek ajánlottál,

És szent koronáddal

Együtt feláldoztál.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 89-90. old. – Bp., 1903.